Drága Társam, nem tudom, meglep-e, hogy írok Neked. Sokat tanakodtam, hogy megtegyem-e vagy sem, de végül úgy döntöttem, elküldöm ezt a levelet, amiben leírom a gondolataimat. Engedd meg ezt az önzőségemet, szükségem volt rá. Valószínű, feltűnt Neked, hogy néhány hónapja igyekeztem végleg megszakítani Veled minden kapcsolatot, nem kerestelek semmilyen csatornán, töröltelek mindenhonnan. Tettem mindezt azért, mert realizálódott bennem […] Tovább

Már csak 5 nap… 4… 3… 2… közelednek a piros szívek, a plüssmackók és a rózsaszín vattacukorgömbök. Betámadnak, és nem menekülhet senki! Szerencsére úgy tűnik, hogy ez az év már nem a tengernyi giccses-szirupos dekorációról szól.  Bízom benne, hogy az idei trendeket látva kezd kikopni, vagy átértékelődni a Bálint-nap köré épített nagy misztérium. De még […] Tovább

Hétvége. Egy újabb szombat reggel és a kutyámon kívül senki mást nem találok ébredéskor az ágyamban. De ő még lelkesen horkol a hátán fekve a lábamnál. Megmozdulok, halkan odasúgom neki, hogy „jó reggelt”, mire ő valamilyen fura beidegződés folytán felpattan és ugrándozva tart az arcom felé, sűrű pusziadási-tervekkel. De még időben hárítok. Azért érdekes ez […] Tovább

Gondoltam, valami eget rengetően nagy témával indítva jó lesz egy blog. A mai napig vártam, hátha. Vagy éppen lesz valami, ami a történés pillanatán túl is megihlet és majd bizonyára 6-7 óra múlva szintén lesz rám akkora hatással, hogy arról akár egy terjedelmesebb bejegyzést készítsek. Vajon ezen múlik? Aztán elgondolkodtam… Milyen hangvitelű legyen? Állandó érzelmes-szenvedős-de-mégis-görlpávörös-oravecznórás […] Tovább